Fura módon a tizenegyes egy kapus, bizonyos William McCrum javaslatára került be a foci szabálykönyveibe. Az ír úriember javaslatát 1890-ben tette, az első büntetőt pedig az ír bajnokság 1891-92-es szezonjában lőtték. Döntetlennel végződött meccsek vagy két találkozóból álló párharcok elődöntőjeként viszont csak a XX. században kezdték alkalmazni.
Egy továbbjutást hivatott eldönteni az olasz alsóbb osztályokban az a tizenegyes, amely a focitörténelem legfurább és egyben legviccesebb büntetőjévé vált. A Termeno és a Dro csapatai osztályozón csaptak össze egymással, majd tizenegyespárbajra került sor. A negyedik körben egy Palma nevű játékos lépett a labda mögé - majd a felső lécre bombázta azt a játékszert.
A Termeno játékosa kétségbeesésében a földre rogyott, míg Angeli kapus örömkitörésében rohant ünnepelni. A labda közben szállt, szállt, majd lepattant... egyszer, kétszer, háromszor... végül a gólvonal mögé gurult. A bíró megadta a gólt, majd a Dro következő rúgójának, Turrinának lövését védte a kapus. Ezzel a Termeno jutott tovább, a Dro pedig technikai hibára hivatkozva megóvta a meccs végeredményét. Talán ekkor ők maguk sem tudták, hogy a bírónak mindenképpen igaza van!
A labdarúgás szabálykönyve ugyanis kimondja: tizenegyes esetén gól az, ha a labda áthalad a gólvonalon a két kapufa között és a léc alatt akkor is, ha a labda előtte érintette valamelyik kapufát, a lécet vagy a kapust. Azt viszont, hogy büntető mikor ér véget, csak a bíró döntheti el...